Szinte mindannyiunk feljegyzéseiben vannak hézagok: egy hét szabadság, néhány elfelejtett nap, egy hosszabb szünet. Ez normális. Csak érdemes tudni, hogyan kell ezeket a hézagokat olvasni.

A legfontosabb szabály: a hiányzó bejegyzés hiányzó információ — nem annak az információja, hogy semmi sem történt.

A jegyzet nélküli nap nem ugyanaz, mint az a nap, amelyhez ezt jegyezte fel: „jól érzem magam”. Amikor később átnézi a megfigyeléseit (vagy megmutatja őket az orvosnak), az üres napokat kezelje úgy, hogy „nem tudom”, ne úgy, hogy „minden rendben volt”. Ha az üres napokat jó napokként olvassa, az torzíthatja a képet — hogy milyen irányban, azt nem tudni, mert éppen ez nem került feljegyzésre.

Ezért hasznos háromféle bejegyzés: „van tünetem”, „nincs tünetem” (értékes bejegyzés!), és — utólagos kitöltéskor — „nem emlékszem”. Egy rövid „nincs fájdalom” jegyzet többet mond, mint egy üres nap. Ha pedig napokkal később pótol valamit, jelölje meg, hogy utólagos kiegészítés — például a pótlás dátumával. Így Ön és az orvosa meg tudják különböztetni az aznapi megfigyelést attól, amit emlékezetből idéz fel.

Értéktelenné teszik a hézagok a feljegyzéseit? Nem. A rendszertelen jegyzetek is segítenek észrevenni az ismétlődő dolgokat és kérdéseket előkészíteni a vizitre. Semmit sem kell „bepótolnia” — az őszinte, hézagos feljegyzés jobb, mint az erőltetve kiegészített. A rendszeresség hasznos szokás, nem kötelesség.

És a legfontosabb szabály mind közül: a jegyzetek soha nem belépőjegyek az orvoshoz.

Ha valami nyugtalanítja, foglaljon időpontot a lehető legkorábbi időpontra — jöhet bármilyen feljegyzés nélkül. Hirtelen tünetek, például nagyon erős vérzés vagy hirtelen erős fájdalom esetén sürgősen kérjen segítséget.