Az alhasi és kismedencei fájdalom különböző helyekről eredhet: a nemi szervekből, a húgyhólyagból, a belekből, valamint az izmokból, az idegekből és a gerincből. Pusztán az érzés alapján az ok nem ismerhető fel. Az Ön feladata nem a diagnózis, hanem a panaszok leírása. A jó leírás valóban segít az orvosnak, és bármelyikünk el tudja készíteni.

Elég, ha válaszol magának néhány kérdésre:

Hol fáj? Az egyik oldalon, középen, alul a szeméremcsont fölött? „Kisugárzik-e” a fájdalom valahová — a keresztcsont tájékára, a lágyékba, a combba?

Mikor fáj? Mióta tart? Folyamatosan fáj, vagy rohamokban? Összefügg-e a fájdalom a menstruációval, a közösüléssel, a vizeléssel vagy a székeléssel, a mozgással?

Milyen a fájdalom? Tompa, éles, görcsös, nyomó? Erősebb, mint amit ismer (pl. a szokásos menstruációs fájdalom)?

Mi változtat rajta? Hoz-e valami enyhülést (testhelyzet, meleg, fájdalomcsillapító), és súlyosbítja-e valami?

Mit nehezít meg? Az alvást, a munkát, a mozgást, az intim életet?

Nem kell mindenre választ tudnia — mindegyik válasz segít. Leírhatja őket papírra vagy a telefonjába, de ugyanúgy egyszerűen el is mondhatja: a jegyzetek segítséget jelentenek, nem a vizit feltételei.

Egy dolog fontosabb az egész leírásnál: az a fájdalom, amely tartós, visszatér vagy korlátozza az életét, orvosi vizitet érdemel — foglaljon időpontot a lehető legkorábbi időpontra, ahelyett hogy megvárná, amíg megtanulja „jobban leírni”.

Sürgős segítség: a hirtelen, nagyon erős fájdalom — különösen lázzal, ájulással, makacs hányással vagy erős vérzéssel — sürgős orvosi segítséget igénylő helyzet. Terhesség alatt a nyugtalanító fájdalmat azonnal jelezze a szülésznőnek vagy az orvosnak.

Források: [1] NHS — Pelvic pain; [2] RCOG — Long-term pelvic pain (betegtájékoztató).